Nógrádi Kiss Magdolna kiállítása a WSSZ-ban
Arctalan alakok embertelenül egyedi világába kalauzol Nógrádi Kiss Magdolna művésznő a Weöres Sándor Színház első emeletén. Üzenni szeretne a színrelépőknek, a nézőknek és az érdeklődőknek tusrajzok és ikonképek formájában.
Jordán Tamás köszöntője után Fábián Lászlóé volt a szó, ő nyitotta meg a legújabb tárlatot a Weöres Sándor Színház első emeleti előterében. A művészeti író szerint egy műalkotás létrejöttéhez három követelmény kell. Belső szükségletből kell fakadnia annak, ami egyszerre a lelket és a szemet is gyönyörködteti.
Nógrádi Kiss Magdolnában megvan szerinte az a plusz, az az önmagával szemben támasztott igény, hogy eljusson a legmagasabb szintig. Az alkotó eszköztárában fellelhető a szabadformálás művészete, amivel az esetlegességet tudja egyedi módon kifejezésre juttatni. Mindezek mellett pedig a színek erejének sokoldalúságával véste be magát a képzőművészek világába. A művésznő kiállításában az író úgy gondolja, be lehet mutatni az alkotókra oly jellemző törekvéseket.
Üzenet a színrelépőknek- olvashatjuk a kiállítás címében. Az arctalan, sovány, az egymásba és egymásból folyó alakok vajon mit üzenhetnek a színészeknek, vagy egyáltalán a nézőknek? A dinamikus és olykor periodikus változatosságot talán, egy kiugró jelet, esetleg egy félbetört gondolatot. Kérdőjelek sokaságával pedig eléri a célját: behúz minket maga mellé, az ő Sohaországába, bent a színházban, ahol minden megtörténhet. Ahogy a képeken is.
„Az én figuráim legtöbbje nem nélküli, arc nélküli lények, melyek szándékaim szerint az időtlenség jegyeit hordozzák. Hogy találkozhassunk ezekkel az ősi üzenetekkel, megfejthessük a képekben ránk maradt legtitkosabb, de mégis a közösség számára érthető, kötelező jeleket, ismeretlen helyeket, elrejtett sötét zugokat kellett felkutatni, bejárni. Épp úgy, ahogy Dante hőse az Isteni színjátékban megismeri a lét és nemlét minden elképzelhető világát. A Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot bejárva mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bűntől, és juthat el a legfőbb jóhoz és tökéletességhez. Ez az akarat vezetett, amikor a külső és belső démonaimmal való szembesülésem képi megjelenítésének módját kerestem.” (Nógrádi Kiss Magdolna)