Nógrádi Kiss Magdolnának mint művésznek első sorban a vitalitását kell kiemelni, ami mindenek előtt a fekete-fehér műveken a legszembetűnőbb, ráadásul nekem is a legjobban tetszenek.
Nekem nagyon szép dolognak tűnik, – és megköszönöm neki a gesztusai nagyvonalúságát – a spontaneitás, amivel képpé formálja a pillanatnyi lelkiállapotát. A gesztusain keresztül látható – nem tetszelegni szeretnék, ő ezen felül áll – az, ahogyan minden művésznek léteznie kell. Természetesen nem illusztrátorok vagyunk-elég abból, hogy állandóan a közönség igényeit szolgáljuk, hogy tetszeni kell a publikumnak,-hanem művészek akiknek saját lelkiállapotukat meggyőzően kell megmutatniuk, ahogyan ő is teszi a gesztusain keresztül. Meggyőzően kell kifejeznünk saját magunkat. Egy úrnak, akit Socratesnak hívtak feltették a kérdést arról, hogy mi is a kreativitás. Ő azt válaszolta, hogy az, ami azután mutatkozik meg, amikor már elkészült a mű. És valójában ez hordozza az igazságot.
Ami engem legjobban érdekel az ő művészetében, az a nagy lélegzetvétel gesztualitásában. Az ecsetvonásokat nem precíz koncepció alapján húzza, hanem a lelkiállapota tükröződik bennük.
Nógrádi Kiss Magdolnában egy olyan művészt látunk, aki nem egy az egyben a valóságot, hanem a kortárs társadalmi állapotot mutatja be nekünk.
Silvio Monti
képzőművész
Elhangzott 2015 május 8.-án a Connessioni-Connections-Kötődések című kiállítás megnyitóján
Sacro Monte di Varese, ’Percorso Museale’