„Nem adhatok mást, csak a lényeget.” mondta Lucifer Madách Az ember tragédiája című művében. Én úgy fogalmaztam meg első döbbenetben, hogy amit Nógrádi Kiss Magdolna képein látok szélfútta lények. És itt van az epika, a hódolat, a történés epikája. Az ott a civakodás, emitt a vallomás,amott van a gyűlölet epikája. Történések játszódnak le a szemünk előtt. Azt merem mondani, hogy ezek az alakok számomra így léteznek immár. Képzelem, tehát vannak. A mozdulat él, a fejtartás, a válltartás számít. Ott, ahogy Erélyben a székely nyelvjárásban a magyarok mondják megkülönböznek. Az a megkülönbözésnek a jelenete. Mindegyiket meg tudom nevezni, tehát léteznek. Szerencsém van, mert szinte özönnel jelennek meg ezek a figurák. Döbbenet szerűen, zsúfolva, a képzeletemben ott vannak, megmozdulnak az érzelmeimben.
A művésznő elképzelte, elénk tárta történéseit. Imígyen jelennek meg az ő képzeletében. Hogy ki hogyan viszi tovább az szintén egyéni, szubjektív dolog. Ki-ki a maga módján, kedve, talán hangulata és művészi szemléletmódja szerint fogadja el értelmileg és érzelmileg.
Én ezt a kiállítást így tudom magamévá tenni, és megköszönöm a művésznőnek, hogy eljött munkáival Sepsiszentgyörgyre. Őszinte szívvel gratulálok.
Czegő Zoltán
író, költő
Elhangzott: 2014 március. Sepsiszentgyörgy, MIVES-ház